Üdvözöljük Fülöpjakab Község honlapján

A település múltja

A középkor

A község területe már nagyon régóta lakott helynek számít. Az első ismert népcsoport, amely megtelepedett itt, a szarmata volt. A mai falutól nyugatra tárták fel egykori településüket, ahol lakó- és hulladékgödröket, valamint a települést körülvevő árokrendszer maradványait találták meg a régészek. A szarmatákat követően az avarok is megtelepedtek itt, temetőjüket a szarmata településhez kapcsolódóan tárták fel. A honfoglalás idején és azt követően a terület valószínűleg lakatlan volt; ilyen korú leleteket nem találtak a régészek.

IV. Béla király 1239-ben kunokat telepített a vidékre. A korabeli források szerint a Duna-Tisza közötti Homokhátságon a Csertán nemzetség szállásterülete húzódott. A mai Fülöpjakabot is magában foglaló térség első ismert tulajdonosa a hagyomány szerint egy Buthemer Jakab nevű kun vitéz volt. Emlékét ma Fülöpjakab és Jakabszállás településneve őrzi. Az „ősi” Jakabszállás első okleveles említése 1407-ből való, ezt követően pedig egy -Luxemburgi Zsigmond király által kiadott - kiváltságlevélben is találkozunk az elnevezéssel.

A török uralom éveiben a terület elnéptelenedett. Valószínűleg ebben az időszakban pusztulhatott el az a feltehetőleg Árpád-kori kis templom, amelynek maradványai a falu nyugati határában, a szarmata és az avar feltárástól nem messze a mai napig láthatók. Egyes feltételezések szerint a templom mészkő falait 1830 körül hordhatták el. A török időkben, mint pusztát, a mai falut és környékét Kecskemét városa bérelte és használta legelőként. A török adóösszeírásokban 1559-től szerepel a Jakabszállás elnevezés.

Újkor, a Redemptiótól a XX. század elejéig

A török kiűzését követően, 1702-ben I. Lipót császár a törökök ellen vívott háború során felhalmozódott adósságok törlesztése végett az egész Jászkunságot 500.000 rajnai forintért eladta a Német Lovagrendnek, jobbágyi sorba taszítva ezzel az itt élőket. Mivel a Lovagrend nem tudta igazából az igazgatása alá vonni a területet, hamarosan eladta azt és a tulajdonjog átkerült a pesti Invalidusok Házához, amelytől a terület lakossága, a jász és a kun városok polgárai az 1745. évi Redemptio (megváltás) során megváltották a területet, ily módon pedig a szabadságukat is. Ez azt jelentette, hogy mentesültek a földesúri terhek alól, és közvetlenül a királynak adóztak, valamint katonaállítással tartoztak.. Ennek következtében a Jászkunság több mint száz évvel az 1848-as jobbágyfelszabadítás előtt a szabad paraszti fejlődés útjára lépett.

Az egykori Jakabszállás –amelyet a források 1745-ben már „Jakabszállás pusztaként” emlegetnek – a Redemptio révén három város tulajdonába került: Szabadszállás pusztarésze lett Szabadszállási-Jakabszállás, Majsa városáé Majsa-Jakabszállás, Fülöpszállásé pedig Fülöpszállási-Jakabszállás. E három elnevezés kicsit hosszúnak tűnhetett a korabeli emberek számára, ezért a köznyelvben hamar meghonosodott a Szabadjakab, a Majsajakab, illetve a Fülöpjakab elnevezés. (Napjainkra e három elnevezésből csak Fülöpjakab őrizte meg a régi nevét, Szabadjakabból Jakabszállás, Majsajakabból Kunszállás lett.) Mindhárom város eleinte legelőként hasznosította birtokait, később azonban elindult ezen területek szántóföldi művelésbe fogása is.

A politikai változásokkal együtt jelentős mértékű gazdasági-társadalmi átalakulások történtek a Redemptio után. Az intenzívebb gazdálkodásra való áttéréssel a városokból már nem lehetett eredményes gazdasági tevékenységet folytatni, ezért az egykori pásztorszállások mintájára gazdálkodásra alkalmas épületek jelentek meg a pusztán. Ezekben eleinte csak az év bizonyos időszakában laktak, később azonban állandó lakóhellyé váltak. 1840 és 1851 azok az évek, amikor az egykori Fülöpszállási-Jakabszálláson a pusztaosztás megtörtént. A végleges birtokszerkezet azonban csak az 1880-as évekre alakult ki. Ezután vette kezdetét a terület benépesedése.

Az 1800-as évek közepére Fülöpszállás már nem tudta felügyelete alatt tartani megnövekedett népességű pusztáját. Egyre több volt a kitelepülő a szomszédos városokból, így Kecskemétről és Félegyházáról is. 1851-ben Fülöpszállás eladta Félegyházának a pusztája egy részét és 1888-ban a helybéli lakosok kezdeményezésére Fülöpszállási-Jakabszállás puszta közigazgatásilag is a jelenlegi kistérségi központ, Kiskunfélegyháza igazgatása alá került, több mint nyolcvan esztendőre. Ebben változás majd csak jóval később, 1952-ben következett be.

Az elmúlt száz év

A tanyavilág lakossága számára óriási jelentősége volt annak, hogy 1897-ben püspöki engedéllyel végre felépíthették templomukat, amely mellett 1916 óta önálló plébánia működik eredetileg a Váci, az egyházmegyei határok rendezése óta pedig a Kalocsa-kecskeméti Főegyházmegye joghatósága alatt. 1890-ben felépült Fülöpszállási-Jakabszállás első iskolaépülete, a mai belterületi iskola, amelyet 1911-ben a Szűcs-iskola, majd a Klebelsberg-féle iskolaépítési program során 1927-ben épült Herke-tói iskola követett. Jelenleg ezek közül már csak a mai belterületi, Eötvös József nevét viselő általános iskola működik, a 2001/2002-es tanévben 148 diákkal.

A két világháború sok fülöpjakabi lakos életébe került. Az első világháború fülöpjakabi áldozatainak nevei a kiskunfélegyházi háborús emlékmű talapzatába vésve olvashatók, mivel e város anyakönyvében tartották nyilván őket. Az áldozatok számát pontosan nem ismerjük, de körülbelül annyian lehettek, minta a másik nagy háború áldozatai. A második világháború éveiben a fülöpjakabi honvédek ott voltak több hadszíntéren is. Összesen hatvanan vesztették életüket a Don-kanyarban, a Kárpátok vonulatai között és a magyarországi harcokban, illetve hadifogolyként a Szovjetunióban. A község területén nem folytak nagyobb harcok. 1944 októberének utolsó napjaiban a Kecskemét felé menetelő szovjet hadsereg szinte csak átvonult a falu területén.

A második világháború után jelentős társadalmi-gazdasági változások történtek Magyarországon, amelyek nagy hatást gyakoroltak a község életére is. Az 1945-ben végrehajtott földosztás során Fülöpjakabon 111 család számára osztottak földet az egykori Bauer-birtok területén létrehozott parcellákon. A földosztás lehetővé tette, hogy a háborút követő években mintegy 75 ezer új tanya jöjjön létre az Alföldön, ezek közül jó néhány a mai fülöpjakabi tanyavilágban is.

1948 decemberében a Magyar Dolgozók Pártja helyi szervezetének „aktivistái” kezdeményezésére népszavazást írtak ki a falu önállóságáról. Itt még az MDP helyi vezetői iránti unszimpátia miatt a lakosok többsége a Kiskunfélegyházához tartozás mellett döntött. A Kiskunfélegyházi Városi Tanács döntése nyomán 1952 decemberében – „felsőbb” akaratnak eleget téve – azonban olyan határozat született, amely ezzel a népszavazással szembehelyezkedve Fülöpjakabot a szomszédos falu, a Majsajakabból 1948-ban létrehozott Kunszállás közigazgatása alá vonta.

A község története szempontjából meghatározó, hogy az 1949-ben uralomra került új kommunista hatalmi elit a tanyaprobléma megoldását, a tanyák faluszerű tömörítésében, az anyatelepülésektől való elkülönítésben látta és szorgalmazta az ún. „tanyaközségek” megszervezését, kijelölését. Ez megpecsételte a község sorsát, mivel az új településközpont kijelölésére Kunszálláson került sor. Fülöpjakabot „tartós szerepkör nélküli” településrésszé nyilvánították, ahol a hetvenes évek elejéig nem adtak ki építési engedélyeket. Ez a hanyatlást jelenti a település és a tanyavilága életében egyaránt. 1950-ben Fülöpjakab területén megalakult az „Alkotmány” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, amely 1966-ban magába olvasztotta az eredetileg Kunszálláson létrehozott „Újvilág” Termelőszövetkezetet. A kialakított nagyüzemi gazdálkodási forma feleslegessé tette a település népességének egy részét. Ekkor indult meg az elvándorlás, a tanyavilág elnéptelenedése, mindezekkel együtt pedig a tanyasi életforma hanyatlása, amelynek következtében 1960 és 1990 között közel 600 fővel csökkent a község lakossága.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban a Fülöpjakabon is jelentős események zajlottak. Ledöntötték a kommunizmus szimbólumát a községben, a megrettent pártvezetők pedig csak katonai segítséggel tudtak úrrá lenni a helyzeten. A kivezényelt katonai alakulat fej fölé leadott lövésekkel oszlatta fel az összegyűlt tiltakozókat. A forradalmat követő megtorlás idején a község lakosai közül Csáki András 2,5 évet töltött börtönben, ártatlanul.

A Kunszálláshoz tartozást Fülöpjakab jelentősen megsínylette. Minimálisak voltak az itt végrehajtott beruházások, fejlesztések, annak ellenére is, hogy itt volt a termelőszövetkezet központja és központi telepe is. Az 1989-90. évi változások egy rendkívül kedvezőtlen infrastrukturális mutatókkal rendelkező, csak egyoldalú gazdasági struktúrával jellemezhető településre köszöntek rá. Ezek meghatározták a belterületi és a külterületi lakosok életét egyaránt. Az önállósággal Fülöpjakab lakossága valódi lehetőséget kapott arra, hogy kezébe vegye az ügyek irányítását, megállítsa az elvándorlást, (és megteremtse a helyben való boldogulás esélyét.)

A rendszerváltás évei

Az önállósághoz rendkívül kedvezőtlen örökség társult. A település infrastrukturális ellátottsága, a meglévő intézmények színvonala, valamint a szolgáltatások minősége kritikán aluli volt. 1990-ig gyakorlatilag csak a bel- és külterületi villamos hálózat, illetve a belterületi vezetékes ivóvízhálózat épült ki. Az 1990-es évek elejére a falu lakosainak szinte egyedüliként munkát adó termelőszövetkezet csődbe ment és a felszámolás sorsára jutott. A településen rendkívüli mértékű, 30%-ot meghaladó munkanélküliség bontakozott ki.

Némi támpontot vagy menekülési lehetőséget biztosított a falu lakosai számára a földtulajdonviszonyok rendezése, amelynek során magánkézbe kerültek az egykori termelőszövetkezeti földterületek. A mezőgazdasági árak csak késve követték az inflációt, míg a költségek az átlagot meghaladóan növekedtek. A gazdálkodás a szükséges gépek-eszközök, az infrastrukturális háttér és sok esetben a termelési tapasztalat hiányában azonban igen alacsony színvonalú volt.

Ebben a helyzetben nem kis feladat elé került a falu első szabadon választott önkormányzata. Az új községvezetés elsősorban az infrastruktúra korszerűsítését, néhány tényező esetében pedig annak kiépítését tűzte ki célul, hogy megállítsa a község elnéptelenedési folyamatát, és perspektívát kínáljon az itt élők és az itt letelepedni szándékozók számára. Ezen törekvés eredményeként, az 1990-es évek első felében – részben helyi forrásokból, részben központi költségvetési támogatás igénybevételével – szinte minden esztendőben fejlesztésre került valamilyen fontos közintézmény, vagy a település infrastruktúrájának valamely eleme: 1990-ben orvosi rendelő, 1991-ben polgármesteri hivatal, 1993-ban új iskolaszárny, 1995-ben pedig új óvoda épült. Az 1990-es évek közepére a lakások többségében bekötötték a vezetékes gázt, a falu minden utcáját szilárd burkolattal látták el. Elindult a telefonrendszer bővítése is. Az egyházközség a száz éves jubileumra teljes egészében felújította a község katolikus templomát, amelynek tornyában új nagyharang hívja imára a híveket. 2002 áprilisában adták át a Fülöpjakabi Teleházat, amely talán tovább növelheti a falu népességmegtartó képességét, közelebb hozhatja a lakosságot a nagyvilághoz az internet révén.